Szerelem? Szerelem. 

Van az a szitu, amikor az összetalálkozásból szerelem lesz. Elsőre. Nincs semmi kérdés. Nincs kétség. Tudod, hogy amit ad neked, az jó, hasznos. Persze az sem árt, ha nyitott vagy. És, amikor megengeded magadnak, hogy hasson rád. 

És nincs szükség szavakra, mert az illatával is meggyőz. Engem mindenképpen meggyőzött.

Kibontottam az első csomagomat, kivettem az első 5 ml-es üvegcsét, megillatoztam, és tudtam. Tudtam, hogy amiket előzőleg olvastam róla, amiket korábban hallottam róla, az egyszerűen tényleg így van. Hatott az érzékeimre. Hatott rám. Hatással volt éppen arra a fájdalmamra, amire használtam. 

Használom a görcsbe megfeszült váll-és nyak izmaimra, használom a fogaimra. Használom a mellkasomra, hogy biztosítsa a szabad és könnyed légzésemet. Használom vízbe, hogy ízesítse azt és tisztítson. Használom a nyugodt alvásomhoz, használom reggelente, hogy irányba állítson, és használom, ha egy pici belső napfényre - boldogságra van épp szükségem. Használom a kiegyensúlyozottságom elérésére, használom a cica karmolásra a kezemen. 

Ez nemcsak egy szimpla illóolaj. Ez szerelem. 

Érzem a változást magam körül. Eddig is éreztem - utólag. Utólag észleltem és raktam össze a darabkákat. Most, a jelenemben észlelem. Olyan, mint amikor egy vízzel teli kádba befekszel. Ellepi a testedet a folyadék. Érzed. De nem tudod megfogni, csupán körbe ölel a víz. 

A mostani változás is ilyen. Átfolyik, egészen a sejtjeimig. És pillázok, hogy mi van most. Mert annak van értelme, aminek értelmet adok. Annak van jelentése, amit jelentéssel ruházok fel. Ezért - és azért sem, mert épp szállok ki a "mindig meg kell szerveznem az életemet, mert így tudom kontrollálni magam, másokat, az eseményeket, tralala" ezer éves - basszus, és mi van, ha tényleg ennyi idős mintámból - hagyom, hadd történjenek a dolgok. Engedem, bár néha erőszakosan meg kell állítanom  magam, hogy ne analizáljam agyon a sztorikat. Btw, néha egészen kellemes érzés.

Szóval eme rövidke, de annál velősebb poszt lényege: a játékosság és a megengedés;) 

A napokban egy régi mintámhoz kapcsolódó felismerésem jött le infóként:

rólam azt kell tudni, amit szinte mindegyik posztomban - akár itt, akár a facebook oldalamon - megjegyzem, híve vagyok az önmunkának. Azaz, hogy a régi mintáimat és hiedelmeket önmunkával tudom kipucolni magamból. Ehhez számos módszert és technikát használok, mint a Theta Healinget, coacholást, meditációs elengedést.

Az egyik nap felbukkant egy régi mintám, amivel szembe akartam nézni és változtatni rajta. Ástam és ástam magamon, a mintázatok rétegeit téptem fel, hogy lejussak a gyökér problémáig: ami okozza azt a viselkedési mintámat, amit ki akartam kukázni. De mivel elakadtam, segítséget kértem tesómtól, akitől azt a választ kaptam, hogy hagyjam a francba azt a módszert, hogy a múltban keresem meg az okát a viselkedési mechanizmusomnak, ne menjek bele abba az érzelmi örvénybe, hanem nézzem meg, mi más lehet a sztori. 

wtf??!!

De hát én érzelmekkel dolgozom, érzelemből élek. Ezért el sem tudtam képzelni, hogyan ne menjek bele... 

Pár nappal később egy tanfolyamon elhangzott ugyanez a mondat: ne éljem újra ugyanazt a sztorit, hanem engedjem el, és tegyem fel a következő kérdéseket: 

milyen más történetet választhatok?
milyen történetet szeretnék mesélni?
milyen történetet szeretnék élni?

Azaz önmunka most megy a kukába, legalább is egy röpke elengedés után, jön a megengedés: átfókuszálni más érzelmi töltésre, totál messzire a mintáktól, a miértektől, az okoktól.

Ez a fajta, számomra új látásmód behozza a könnyedséget, és a változást a jelenemben, hogy képes vagyok máshogyan kommunikálni, képes vagyok a változásra. By the way, ez egy újabb felismerést hozott: egy újabb hitrendszert kukáztam ki, ami így szólt: csak akkor lehetek sikeres/gazdag/jó/jó kommunikátor/kedves, stb, ha keményen megdolgozom érte ;) 

Ma van nőnap, pontosabban 1917 óta van nemzetközi nőnap, hazánkban 1948 óta tartjuk.
 
Apukám kislány korom óta hozott nekem, tesómnak, anyukáinknak, nagymamáinknak virágot - ma is megköszöntött.

A mai napig én pedig ezt az egész nőnaposdit egy kényszernek éltem meg. Mert számomra(!) egyszerre volt ez a nap feminista és kommunista valami, egy valamilyen nap a 80-as éveimből 2018.03.08. napjáig.

Tegnap olvastam egy facebook bejegyzést Frida Kahloról, személyes élményét, gondolatait osztotta meg róla Szilasi Márti, az Anahita Jóga és Szellemi központ vezetője. Volt egy mondat az írásában, ami nekem ütött:

"... az, hogy volt súlya annak, ami ő..."

Ez volt az a mondat tegnap este, ami megváltoztatott bennem valamit a nőiségemben, a női mivoltomban, a NŐben, ami és aki vagyok. 
Ma reggel pedig ezzel a gondolattal köszöntöttem magunkat:

Isten éltessen bennünket nőket, az isteni teremtő erőnket és a szeretetünket, ami bennünk van! <3 

(https://www.facebook.com/GoFlowCoach/)

Kivel ne lett volna már úgy, hogy egy negatív gondolat befészkelte magát az elméjébe, és aztán szépen meg is valósult az? Tuti te is voltál már ebben a cipőben. Én is. 

Ez a bejegyzés azonban nem a negatív gondolatok mentesítéséről szól, hiszen, emberek vagyunk, vannak negatív érzéseink, gondolataink, és ez jól is van így. Majd lesz cikk erről is, illetve arról, hogy ezzel mit kezdjünk.

Most arról olvasol, hogy mit teremtünk. Ugyanis mindig teremtünk, és ez a gondolatainkkal kezdődik. 

A rossz dolgok bekövetkezésének az egyik feltétele, hogy alacsony a rezgésszinted. Az alacsony rezgésszint az, amikor rossz kedved van, melankolikus vagy, nincs kedved semmihez, és kb. mindenben a negatívat látod: neked nem sikerül semmi sem; kevés a fizud, sok a kiadásod; betegségről betegségre jársz; esetleges testsúly problémáid vannak; szar a párkapcsolatod. Ez majdnem egy ördögi kör, de mégsem. Te vagy az, aki dönthetsz magadról másként, hogy nem a langyos állóvízben tapicskolsz még éveket, hanem kiszállsz belőle, és elkezded máshogyan élni az életedet, aminek első lépése, hogy máshogyan kezdesz el gondolkozni magadról és a téged körülvevő világodról.

A másik feltétele, hogy a változás a komfortzónádon kívül van. Tehát, ha valami nem tetszik valamely életterületeden (család, párkapcsolat, egészség, anyagiak, munka) viszont már a körülményed sem kényelmes, és elgondolkodsz a váltáson/változáson, akkor az egód felvillantja a lehetőségeket. Elképzeled, mi fog történni mondjuk egy fizetésemelés kérésénél, munkahely váltásnál, párkapcsolati szakításnál..., és a felvillanó víziók közül a legrosszabbat hiszed el valóságnak. E mellé természetesen negatív érzelmeket is társítasz. Tehát: rossz dolgokra gondolsz, megtámogatod negatív érzelmekkel, és mit teremtesz meg magadnak? Vagy semmit, mert maradsz a kis komfortzónádban, ami igazából a langyos állóvíz, a megrekedés, a sose lesz jobb életed területe, vagy belepörgeted magad a negatív gondolat-spirálba és még szarabb lesz.

Egyrészt ne csodálkozz azon, ha ilyen gondolataid vannak, mert nagyon sok szokást, mintát, hitrendszert hozol a múltadból, amelyekről elhitted, hogy ilyen vagy olyan vagy, és amelyek szerint éled most is az életedet.

Nekem ilyen volt például a tökéletesség mániám. Magasra raktam a lécet, minden életterületemen, ehhez szorosan kapcsolódott a megfelelési kényszer is. Csak éppen azt felejtettem el, hogy ez baromi rég volt, hogy elhittem valakinek a gondolatát, hogy nekem tökéletesnek kell lennem, (és mondjuk a matek 3-as jegy az szuper, és annak is kellett (volna) örülni..). Mivel azonban hurcoltam magammal vagy 30 évig ezt a beidegződést, nem is tudtam egyből letenni. 

Te se várd el magadtól, hogy egyik percről a másikra feloldódjanak ezek a minták benned. Viszont tegyél magadért! Az első lépés, hogy felismerd ezeket magadban.

Másrészt van számos trükk, amivel ezeket a negatív gondolatokat átalakíthatod - mindegyik trükk arról szól, hogy leveszed a figyelmed a szar gondolataidról.

Ilyen pl. a figyelemelterelés: amikor becsúsznak a negatív gondolatok, kezdj el megfigyelni egy tárgyat, élőlényt, nagyon részletesen. Tegyél fel kérdéseket a tárggyal, élőlénnyel kapcsolatban, és kérdezz-kérdezz. Vagy ha leveszed a fókuszodat a negatív érzelmekről, és pozitív érzelmekre helyezed át. 

Kb. 4 éve, tudatosan meghoztam a döntést, felelősséget vállaltam magamért, és elkezdtem szembenézni a régi mintáimmal, brutál őszintének lenni magammal, és rengeteg időt, energiát, pénzt befektetni magamba és melózni magamon.

Az önmunka kemény, nem egy #rózsaszíncsillámpónis valami.
Önmagunkkal őszintének lenni a legkeményebb. Mert ekkor már nem hagyod, hogy az egód uraljon. Viszont tisztulsz, és minden változik körülötted. Te is és a világod is. 

Apukám mondta még tini koromban, hogy "kislányom, nem kell siettetni semmit, mindennek eljön az ideje". Akkor nem értettem, mit is jelent ez a mondat, sőt, idegesített is.

Ezt a mondatot, azonban nem használhatod mentségként, bullshitként. Ha nincs mögötte önfejlesztés, önismeret, akkor bullshit marad. Ha van önmunka, akkor viszont rengeteg felismerésben lesz részed. Nekem ezek a felismeréseim voltak e tétel mondat kapcsán: 

1. türelem erényének elsajátítása. Ez speciál az, ami nekem a legnehezebb, és szerintem, nem vagyok vele egyedül. De ha nem adsz magadnak időt, akkor az élet úgyis ad. 
Januártól a hét közepéig intenzív időszakom volt, rengeteget mentem, kikapcsolódtam, kapcsolódtam. Éreztem, hogy már elég, de nem hallgattam a lelkemre, ezért kaptam az élettől egy kismedence gyulladást, ami arra késztetett, hogy leüljek a seggemre. Eljött hát az idő arra, hogy tényleg befelé forduljak és kitakarítsam mindazt, ami az elmúlt időszakban feljött engem már nem szolgáló mintaként, hitrendszerként.

2. nem siettethetsz semmit. Hiába állsz már készen valamire, legyen az egy új munkahely, új kapcsolat, ruhatár csere, új vállalkozás elindítása, ha nem tervezed meg - és itt nem az agyon tervezésre gondolok -, akkor szét fog folyni, kicsúszik a kezed közül vagy épp rágörcsölsz. A tervezés effektív tervezést is jelent, és felkészülést is. Hiába állsz készen az elméddel, ha az nincs összhangban a lelkeddel, és fordítva. 

3. az idő hatalma. Ha van időd, akkor tudsz a jelenben létezni. Ha észreveszed, hogy van időd. Amikor a figyelmedet arra helyezed, amit éppen csinálsz. Akkor tudod észrevenni a világot magad körül, benne a helyszíneket, a történéseket, a személyeket. Mindegy, hogy mit csinálsz: dolgozol, utazol, olvasol; a lényeg, hogy ne a jövőt vizualizáld, és ne a múltad történéseit elevenítsd fel újra és újra. Ha megragadod a most lényegét, minden a helyére kerül. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy önmunka nélkül nem tudsz egyről a kettőre, kettőről a háromra lépni.