Apukám mondta még tini koromban, hogy "kislányom, nem kell siettetni semmit, mindennek eljön az ideje". Akkor nem értettem, mit is jelent ez a mondat, sőt, idegesített is.

Ezt a mondatot, azonban nem használhatod mentségként, bullshitként. Ha nincs mögötte önfejlesztés, önismeret, akkor bullshit marad. Ha van önmunka, akkor viszont rengeteg felismerésben lesz részed. Nekem ezek a felismeréseim voltak e tétel mondat kapcsán: 

1. türelem erényének elsajátítása. Ez speciál az, ami nekem a legnehezebb, és szerintem, nem vagyok vele egyedül. De ha nem adsz magadnak időt, akkor az élet úgyis ad. 
Januártól a hét közepéig intenzív időszakom volt, rengeteget mentem, kikapcsolódtam, kapcsolódtam. Éreztem, hogy már elég, de nem hallgattam a lelkemre, ezért kaptam az élettől egy kismedence gyulladást, ami arra késztetett, hogy leüljek a seggemre. Eljött hát az idő arra, hogy tényleg befelé forduljak és kitakarítsam mindazt, ami az elmúlt időszakban feljött engem már nem szolgáló mintaként, hitrendszerként.

2. nem siettethetsz semmit. Hiába állsz már készen valamire, legyen az egy új munkahely, új kapcsolat, ruhatár csere, új vállalkozás elindítása, ha nem tervezed meg - és itt nem az agyon tervezésre gondolok -, akkor szét fog folyni, kicsúszik a kezed közül vagy épp rágörcsölsz. A tervezés effektív tervezést is jelent, és felkészülést is. Hiába állsz készen az elméddel, ha az nincs összhangban a lelkeddel, és fordítva. 

3. az idő hatalma. Ha van időd, akkor tudsz a jelenben létezni. Ha észreveszed, hogy van időd. Amikor a figyelmedet arra helyezed, amit éppen csinálsz. Akkor tudod észrevenni a világot magad körül, benne a helyszíneket, a történéseket, a személyeket. Mindegy, hogy mit csinálsz: dolgozol, utazol, olvasol; a lényeg, hogy ne a jövőt vizualizáld, és ne a múltad történéseit elevenítsd fel újra és újra. Ha megragadod a most lényegét, minden a helyére kerül. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy önmunka nélkül nem tudsz egyről a kettőre, kettőről a háromra lépni.