Ma van nőnap, pontosabban 1917 óta van nemzetközi nőnap, hazánkban 1948 óta tartjuk.
 
Apukám kislány korom óta hozott nekem, tesómnak, anyukáinknak, nagymamáinknak virágot - ma is megköszöntött.

A mai napig én pedig ezt az egész nőnaposdit egy kényszernek éltem meg. Mert számomra(!) egyszerre volt ez a nap feminista és kommunista valami, egy valamilyen nap a 80-as éveimből 2018.03.08. napjáig.

Tegnap olvastam egy facebook bejegyzést Frida Kahloról, személyes élményét, gondolatait osztotta meg róla Szilasi Márti, az Anahita Jóga és Szellemi központ vezetője. Volt egy mondat az írásában, ami nekem ütött:

"... az, hogy volt súlya annak, ami ő..."

Ez volt az a mondat tegnap este, ami megváltoztatott bennem valamit a nőiségemben, a női mivoltomban, a NŐben, ami és aki vagyok. 
Ma reggel pedig ezzel a gondolattal köszöntöttem magunkat:

Isten éltessen bennünket nőket, az isteni teremtő erőnket és a szeretetünket, ami bennünk van! <3 

(https://www.facebook.com/GoFlowCoach/)